Van egy alapvetően jó képességű kamaszod, aki eddig elég jól vette az iskolai akadályokat és most egy helyett tíz tárgyból áll bukásra már félévkor?
Nem történt még ilyen? Értetlenül áll a pedagógus és a szülő is a helyet előtt, hiszen eddig legfeljebb egy magántanár kellett fizikából, kicsit gyakorolni kellett a matekot, vagy a nyelvtant és biztos volt a siker?
A tanárok azt mondják, hogy nem értik, hirtelen változás állt be a gyerek viselkedésében?
Felmerül a kérdés: reális ez? Hogyan lehet hirtelen ennyit rontani?
Egy jólszituált gyerek ilyen szintű teljesítményromlása a legritkábban szól az ő képességeiről.
Mi történik? A pedagógus értetlenül és csodálkozva áll a helyzet előtt, a szülő rémülten és szintén értetlenül szemléli, ahogy a gyerek teljesítménye egyre csúszik lefelé és lassan biztossá válik a sokszoros bukás.
Valami a rendszerben nem stimmel. Gyermek-szülő(k)-barátok-iskola mind egy rendszert alkotnak, egymásra kölcsönösen hatnak - még akkor is, ha olykor nem vesznek tudomást egymásról. Ilyen lehetetlen helyzetben egy pillanatra meg kell állni és rátekinteni "kívülről", érzelmileg a lehető legsemlegesebben a gyermek helyzetére és megválaszolni ezeket a helyzeteket:
Mióta is tart ez az iskolai mélyrepülés?
Mi történt ebben az időszakban az iskolában akár pozitív, akár negatív irányban?
Milyenek a gyermek baráti kapcsolatai, hogy alakul a helyzete az osztályban?
Mi történt/történik aktuálisan a családban? Ki hogy fog reagálni, ha éppen bekövetkezik a nehezen megállíthatatlan, és a gyermek csúnya bukássorozatot produkál?
...szurkolok, hogy összeálljon a kép és legyen türelmed a helyzeten javítani.
Ha nem boldogulnál egyedül, kérj segítséget itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése