2013. jan. 19.

Mond el a gyereknek, hogy halálos beteg az apja!

Sztori: A 13 éves kislány még nem tudja, de halálos beteg az apja. Hamarosan meghal. Az édesanyja úgy véli, a legjobb megoldás, ha nem mondja meg a kiskamasz lányának, milyen nehéz időszak előtt állnak. Majd, amikor bekövetkezik... A kislány egyre aggasztóbban viselkedik: iszik, és ilyenkor kiborul, zokog. Egyre dekoncentráltabb, egyre világosabban látszik, hogy nincs rendben vele valami. Anyja nem tudni, mennyit lát a kislány romló állapotából, most neki sem könnyű. 
Mit tehetnek a barátok? Mit tehet az iskola? Hogy érdemes kezelni az efféle nehéz helyzetet?

Meg fog halni? (photopin.com)
A tartósan beteg, fekvőbeteg, gyakran látványos rosszullétekkel küzdő beteg igen nagy erőfeszítést kíván a családtagoktól, különösen a gyerek számára fontos, hogy - koruknak megfelelően - tudják, éppen mi történik és vajon mi várható.

Eredeti történetünknél maradva a negyvenes évei elején járó anyuka helyébe képzelve magunkat, talán kicsit megbocsátható, hogy saját félelmei, aggodalmai és fájdalmai miatt nehezen birkózik a rossz hírrel: a fiatal férje, gyermeki apja halálos betegségben szenved, állapota egyre romlik, elkerülhetetlenül közeledik a vég. Talán még maga sem meri közel engedni azt a fájó érzést és azt a rettenetesen sok kétséget, amit a férje halála felvet. Nem csoda, ha a gyerekeinek - úgy gondolja - jót tesz, ha egyenlőre elhallgatja apjuk állapotát. 

Pedig tudjuk jól - a legnagyobb együttérzés mellett - hogy a jelenlegi fájdalom és az elkerülhetetlen családi veszteség ilyen formájú "figyelmen kívül hagyása" nem segíti elő sem a felkészülést a búcsúra, sem a felkészülést a gyászra. 

Mit érdemes tenni, ha kiderül a betegség ténye, végzetes volta?

Ami mindig a legfájóbb, de legigazabb út, ha a lehető leghamarabb kíméletesen, a gyerek teherbírásának megfelelően beszélünk a kialakult helyzetről és arról, hogy mi várható. 

Ijesztő lehet természetesen a gyerek reakciója, hiszen a szülő halála egy gyermek számára minden életkorban igen megrázó. Minél fiatalabb a gyermek, annál nehezebb lehet, annál fájóbb a közlés és a rossz hír elviselése is.

Fontos, hogy a szülő is felkészítse magát erre a beszélgetésre. Merje kimutatni a fájdalmát, akár a kétségeit - hiszen úgyis érzékeli azt a gyerek, kár titkolni, mert csak fokozza a szorongást, a bizonytalanságot. Természetes, hogy a fentihez hasonló helyzetben akár mindkét szülő fél és gyászol. Ezt finoman meg lehet osztani a gyermekkel, bátorítva őt is, hogy fejezze ki, mondja el érzéseit, félelmeit, vágyait, stb.
Az a jó, ha rendszeresen képesek a szülők - a beteg családtag is! - időt és energiát szánni a jelen helyzet átbeszélésére, a gyerekek esetleges kérdéseinek megválaszolására, a közös szomorkodásra, a következő időszak történéseinek átbeszélésére. 

A szülő haldoklásának időszaka sok félelmetes kérdést vethet fel. Az otthoni ápolás és az esetleges kórházba kerülést követően is fontos, hogy a gyerek - teherbírásának megfelelően - tarthasson kapcsolatot a beteg hozzátartozóval.  A gyermek számára mindig fontos, hogy - korának megfelelően - tuja, hogy mi történik körülötte aktuálisan. Ez csak őszinte beszélgetéssel működhet.
Nem szabad megijedni attól, ha a kisebb gyerekek érdeklődéssel közelítenek például a kórházi berendezésekhez. Válaszoljunk a kérdéseikre.
Ha inkább elhúzódik a gyerek és undorral, félelemmel reagál, érdemes oldani a félelmét, de nem erőltetni semmit, ami ellen hevesen tiltakozik.
Sok kamasz bezárkózhat egy ilyen fájdalom közelében. Nem kérdez, inkább figyel és olykor - kívülről úgy tűnik - nem is reagál, mindenkitől elzárkózik. Igyekezzünk ebben az esetben tiszteletben tartani az így kifejezett gyászukat, de keressük velük a kapcsolatot, a szülő ne zárkózzon el, mértékkel, de folyamatosan avassa be abba, hogy éppen mi történik a családban. 

Fontos és hosszabb távon kritikus pont a búcsú a szeretett személytől
Ahhoz, hogy tudjunk gyászolni, szembe kell néznünk a haláleset tényével. Ez minden életkorban különféle szorongásokat ébreszt bennünk.
A kisebb gyerekek számára fontos elmagyarázni, hogy külső körülmények, betegség okozza a szülő halálát és nem az ő rosszalkodása, csúnya viselkedése. Ebben óriási segítségre lehet maga  a beteg szülő is. A kicsik "mágikus világa" gyakran hozza magával azt az önvádat és későbbi bűntudatot, hogy alkalmi haragjuk, dühük eredménye az, hogy szülője megbetegedett és meg fog halni. Ezt mindenképpen oldani kell, pl. olyan kérdésekkel, hogy Szerinted...?, Te mit gondolsz erről? 

Nagyobbacskák esetében is fontos oldani az amúgy is létrejövő fájó szorongást, főleg, ha a megbetegedett szülővel a kamaszodó gyermeknek konfliktusos a kapcsolata, gyakran vitáztak, vagy éppen haragban is vannak egymással. Közös feladata a szülőknek, hogy ezt a konfliktusos viszonyt elfogadással, beszélgetéssel, az egymás iránti féltés, törődés és szeretet kifejezésével minél jobban feloldják. El lehet mondani, hogy attól, hogy valamiben nem értünk egyet, más a meglátásunk, máshogy gondolkodunk, még szeretjük és tiszteletben tartjuk egymást. Ez óriási feloldó erővel bírhat a gyermek és a szülők irányába egyaránt. 

Esetünkben az anya titkolózása, saját rossz állapota, szorongásai nem szavakon keresztül ugyan, de üzennek a kiskamasznak: Nagy a baj! Az viszont, hogy nem megbeszélhető, hogy mi a baj, mi fog történni, csak tovább fokozza a belső bizonytalanságot, ami pedig arra késztetheti a gyermeket, hogy keresse magában is a hibát, keresse, mit tett, hogy ez a helyzet kialakult. Az alkohol nagyon gyakran a felnőtt világhoz fűző - nem éppen hasznos - kapoccsá lehet, ami ráadásul felszabadítja az óriási feszültséget, oldja a szorongást és átmenetileg kiürítheti a fájdalmat is. Veszélyes dolog. 

Mit tehetnek a barátok, tanárok?
Az anya barátai - vagy a gyermek osztályfőnöke - talán nem baj, ha megkockáztatják, hogy akár megharagudjon rájuk, de őszintén biztassák, mondja el az igazságot a lányának. Beszélgessenek sokat, legyenek lélekben mellette, biztassák saját fájdalmának, félelmének, nehézségeinek kifejezésére. Ezzel egyébként mintát is adhatnak neki arra, hogy ő a saját gyere felé milyen formában közelítsen.

1000 kérdés maradt még természetesen megválaszolatlanul. Minden családi történet egyedi és éppen ezért mindent megoldó sablonok nem léteznek. Ha kérdeznél, tedd meg itt egy bejegyzésben, vagy keress ezeken az elérhetőségeken.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése