 | |
| Gyerek a temetőben? |
A gyereknek, ha az élet úgy hozza, mindig van helye a temetőben.
Ez a régi korokban talán nem is merült fel kérdésként. Az élet természetes velejárójaként kezelték a halált éppen úgy, ahogy a születést is. Az élet természetes és normális körforgásának tekintették a kísérő érzelmekkel együtt.
Így mindenszentek előtt, egyre gyakoribb kérdés kisgyermekes szülők részéről, hogy kivigyék-e magukkal emlékezni elhalt szeretteik sírjához a gyerekeket, hiszen azok nem értenek semmit az egészből és megijedhetnek.
Miért gondoljuk, hogy nem értenek semmit?
Lehetséges, hogy a kisgyerek nem fogja a felnőtt gondolkodás logikus sorrendiségével elmesélni, hogy ki és miért is fekszik ott a temetőben, de pontosan érzi azt az érzelmi töltetet, ami az emlékezést körbeveszi, annak a fizikai valóságnak a teljességével, amit a sír, vagy éppen az urnatartó jelent.
Ez a régi korokban talán nem is merült fel kérdésként. Az élet természetes velejárójaként kezelték a halált éppen úgy, ahogy a születést is. Az élet természetes és normális körforgásának tekintették a kísérő érzelmekkel együtt.
Így mindenszentek előtt, egyre gyakoribb kérdés kisgyermekes szülők részéről, hogy kivigyék-e magukkal emlékezni elhalt szeretteik sírjához a gyerekeket, hiszen azok nem értenek semmit az egészből és megijedhetnek.
Miért gondoljuk, hogy nem értenek semmit?
Lehetséges, hogy a kisgyerek nem fogja a felnőtt gondolkodás logikus sorrendiségével elmesélni, hogy ki és miért is fekszik ott a temetőben, de pontosan érzi azt az érzelmi töltetet, ami az emlékezést körbeveszi, annak a fizikai valóságnak a teljességével, amit a sír, vagy éppen az urnatartó jelent.
Fontos, hogy a nagyszülőről, dédszülőről halljon történeteket, részt vehessen a családi emlékezéseken, és minél kisebb, annál inkább valószínű, hogy élvezni fogja tevékenyen a gyertyák gyújtogatását, rakosgatását.
Megijedhetnek? Mitől?
A temetőtől és a halottaktól való félelem inkább a szülő viselkedésére adott reakció a gyerek részéről, mint elemi és vele született undor. Ha a szülő képes a halált, mint az élet körforgásának velejáróját kezelni, erről lehet beszélgetni a mindenszentek ideji készülődéskor, az esetleges közös koszorúkötéskor.
A halottakkal, szellemekkel való ijesztgetések tényleg nem biztos, hogy a "legjobb fejlesztő játékok" egy kisgyerek számára.
Gyors válaszként a kétkedőknek: Ki lehet és ki is kell vinni a gyerekeket az elhunyt családtagok sírjaihoz. Mint mindig, most is érdemes figyelni a kérdéseikre és őszintén megválaszolni őket. Egy közös, családi emlékezés a sír fölött, a gyertyagyújtás egyáltalán nem tesz rosszat a gyereknek, még akkor sem, ha a valamelyik családtag arcán egy-egy könnycsepp le is gördül, elszomorodik. Mindenről, így az emlékezésről, a fájdalomról is lehet beszélgetni.
Kínos kérdés lehet, amikor a kisgyerek visszakérdez: "Én is meghalok?" Születünk és meghalunk. Ez az élet rendje. De az még nagyon sokára lesz, addig nagyon sok jó dolog történik még velünk...
Messze lakunk, nem megyünk temetőbe. Hogy emlékezzünk?
Sok család kerül messze a gyökerektől. Külföldön élni, egy távoli helyen lakni gyakran hozza magával, hogy nincs lehetősége a családnak mindenszentek ünnepén a temetőben megjelenni.
Ilyenkor is van lehetőség az emlékezésre. Egy-egy kihelyezett fotó a szeretett személyről, egy mellé állított kis mécses és persze a történtek róla, vele, tőle. A közös emlékezés nem kell, hogy elmaradjon.
Legyen meghitt a családi megemlékezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése