Komolyan veszed a kamaszodat?

Viták, bizonytalanságok, túlzott elbizakodás, hangoskodás vagy éppen állandó tenyérizzadás és lábremegés, párkapcsolati próbálkozások, szex és viták...

Párkapcsolatokról kamaszoknak Apáczai ÁMK könyvtára

Előadást tartottam az Apáczai ÁMK könyvtárában a minap. Néhány gondolatot hadd osszak meg itt is! Nagyon örültem a meghívásnak! Végre nyitott felnőttek, akik igyekeznek a lehető legkomolyabban venni a házon belül tanuló kamaszokat, fiatalokat.

Kissé zanzásítva a tartalomból... 

Hogy alakulnak a párkapcsolati próbálkozások?
Már az oviban kezdődik! Sőt! Úgy 5-6 éves korban a kislányok apjuk körüli cicáskodásával, anya papucsába bújással, a rúzs, szemceruza, körömlakk majdnem "szakszerű" használatával, a kisfiúk szerelő-szenvedélyével folytatódik.
A kisiskola egészen fura kapcsolati kezdeményezések színhelye: inkább a viták, a "fúj ez fiú", "fúj, ez lány" viszonyulások, barátkozások kerülnek előtérbe.
Az igazi izgalom a nemi éréssel kezdődik. A hormon-vezérelte szinte állandó tavaszi bizsergés saját testük és a másik felfedezésére sarkallja a kamaszokat. Érzékeny időszak ez. Már közhelyes, de igaz: még nem felnőtt, de már nem is gyerek.
Szenved is miatta rendesen.
A párkapcsolati próbálkozások kora ez. Hol plátói lángolás, hol barátságból magát kinövő szerelem, hol egymáshoz menekülés a felnőtt világ elvárásai elől, hol két fiatal találkozása, vonzódása egymáshoz.
A barátok, osztálytársak, sporttársak hatása már rég erősebb, mint azt a szülő szeretné. Az ő értékrendszerük lesz a meghatározó. Ha az a sikk, akkor váltogatjuk a partnereket, szinte skalpvadászat zajlik, ha az a sikk, akkor éles elhatárolódás dívik a másik nemtől, "még túl korai", "anyám/apám is pórul járt", "mindenki csak kihasznál" címszavakkal.

A párkapcsolatok is fejlődnek?
A párkapcsolatok az ismerkedést követően egy igen erőteljes összefonódással folytatódnak. Ebben az időszakban a pár szinte csak egymással tölti a szabadidejét, sőt, olykor a pad alatti sms áradattal folyamatosan tartják a kapcsolatot.
Mintha a két ember egymás gondolataiban olvasna. Befejezik egymás mondatait. Ebben az időszakban a barátok, barátnők, sporttársak érzik a leginkább elhanyagolva magukat. Mintha nem is lennének, csak az a másik; a barátja, vagy éppen a barátnője.
Ha kitartóak a barátok, joggal reménykedhetnek benne, hogy egy idő után ez az összefonódás oldódik, a pár újra rátalál a korábban kedves tevékenységekre, már képesek egymás nélkül is részt venni baráti összejöveteleken. Izgalmas fázis ez, hiszen a pár megtanulja, hogy vannak dolgok, amiket együtt csinálni jó, van közösen eltöltött, egymásnak szentelt idő és van lehetőség egymástól külön is jól érezni magukat.

Ezen a ponton nem lehet elmenni a zöldszemű szörnyeteg, a féltékenység mellett szó nélkül!
Furcsa élmény, amikor a kapcsolat alakulásának szoros, szinte egymásba folyó élményéből az egyik fél előbb kezdene kilépni, mint ahogy a másik azt szeretné. Viták, veszekedések, zsarolások, kémkedések melegágya ez olykor. Hétköznapi megjelenési formáját úgy hívjuk: féltékenység. Van ebben minden: kisajátítás, kontroll a másik fölött, önzés...
Egy biztos, valami hasonlót él meg mélyen a féltékenységtől - egyébként maga is szenvedő - fél: "Bizonytalan vagyok abban, hogy nem vagyok elég jó nő/férfi/ember a szerelmem számára." 

Hogy is állunk az önbizalommal és a reális önértékeléssel? Nem könnyű, tanulni kell ezt is, tanulni kell magunkról és ez az igény először kamaszként jelenik meg bennünk.

Miért veszélyes, ha a szexuális aktust összekeverjük a szeretettel, törődéssel?
Mert kihasználhatóvá válhatunk. 

Ha otthon nehéz az élet, a szülők megértésére nem igazán lehet számítani, esetleg agresszívek, gyakran élnek vissza a szülői szerep adta "hatalommal", esetleg gúnyolják, piszkálják, indokolatlanul dorgálják a fiatalt, ellenállhatatlan vágy alakul ki, hogy végre őt valaki szeresse, elfogadja olyannak, amilyen, úgy, ahogy van.
Amikor a felnőtt csak úgy tud szeretetet adni, hogy azért gyerekként komoly dolgokat kell teljesíteni, könnyen kialakul a működési mód, hogy szinte válogatás nélkül megteszünk mindent, hogy kis szeretetmorzsákhoz jussunk.
A bántalmazók, bántalmazottak, az áldozatok tragédiája ez.
Enyhébb változata, amikor a kamasz meg nem értettségét igyekszik kortárs csoportjában egy kis szeretetre váltani, ezért a szeretett személytől szinte mindent elvisel, eltűr, neki - akár saját kárára is - mindent megtesz. Nehéz csapdája az életnek, ilyenkor fordulhat elő, hogy a párkapcsolatnak látszó viszonyban a partner szeretetének, dicséretének, odafigyelésének árát nem kívánt szexuális (v)iszonnyal igyekszik megfizetni a fiatal. Hát így kap rosszul értelmezett formát a szexualitás és keveredik össze a szerelemmel, szeretettel maga az aktus, vagy annak bizonyos formái.

Meddig kell egy párkapcsolatban maradni? Meddig jó egy párkapcsolat?
Kamaszként tanuljuk magunkat és a másikat is. Tanulunk a próbálkozásainkon keresztül az igényeinkről, vágyainkról, határainkról. Ez a folyamat persze felnőttként sincs másként.
Meddig jó egy kapcsolat? Talán pont addig, míg a két fél egymás számára kellő mennyiségű jót képes adni. Kellő mennyiségű figyelmet, tiszteletet, szeretetet, intimitást, stb... - ki, ahogy szereti. Mindkét fél közel azonos mértékben ad a kapcsolatba és jó esetben közel azonos mennyiségben "vesz ki" belőle.
A legjobb mondat, amit eddig hallottam: "Egy kapcsolat addig jó, amíg nem húz le." - Müller Péter egyik írásában olvastam. Nem inspirál, nem repít a magasba állandóan, de megtart, vagy legalább nem érzem, hogy akadályoz, lehúz, visszatart, rombol.
Nem egyszerű felismerni a rombolás állapotát, de nem is lehetetlen.

Röviden ennyit mára...
Kérdezz, írd meg a gondolataidat!