Kötelező a tornaóra. Nem merül ki nagyon a gyerek?

A kötelező tesi élvezetes is lehet

A magam részéről üdvözlöm azt a jogszabályváltozást, ami kötelezővé teszi - igaz, csak felmenő rendszerben - a heti öt testnevelés órát. 

Nem kérdés, hogy a test és a lélek egészsége egymással kéz a kézben jár.

Aggódó szülők kérdezik, hogy ennyi tesi mellett, nem lehetséges-e, hogy nagyon kimerül a gyerek és már nem lesz energiája a tanulásra?

Az idegrendszer, az izomrendszer megfelelő fejlődéséhez nélkülözhetetlen a mozgás. Megfigyelések igazolták, hogy azok a csecsemők, akik mozgás szempontjából is korlátozva vannak, gyakrabban és nagyobb arányban maradnak le a társaikhoz képest, teljesítményük kortársaikhoz képest gyengébb lesz.

Ma már az sem kérdés, hogy egy születés körül szerzett sérülésekkel küzdő gyermek fejlesztése bizonyos mozgásformákat alkalmazó, speciális terápia nélkül ritkán elképzelhető. 

A mozgás képessége a jó minőségű élet meghatározó eleme.

Megfelelő táplálás mellett a gyermek testi fejlődése a rendszeres testmozgás segítségével biztosítható.  Ezzel párhuzamosan a lelki fejlődés és a lélektani teherbíró képesség fejlődését is ki kell emelni.

Azok a gyerekek, akik rendszeresen sportolnak - a teljesség igénye nélkül - a következő személyiségvonásokban erősödnek:

1. Jobb időbeosztást tanulnak; megtanulják szervezni és tervezni az idejüket. Pontosan, jobban beosztják azt.
2. Az edző és az edzőtársak személyén keresztül megtanulnak jobban alkalmazkodni a környezetük szabályaihoz, megtanulnak a saját érdeküket képviselve alkudni, kölcsönösen előnyös kompromisszumokat kötni.
3. Mind az egyéni, mind a csapatjátékok során a szülőkkel, az edzővel, a csapattársakkal folyamatosan kommunikálni szükséges. Kétségtelen, hogy a gyermek kommunikációs készségei ezt sem ússzák meg fejlődés nélkül.
4. A sport - akár a testnevelés óra is - segíti a gyermeket, hogy önmaga képességeit reálisabban tanulja meg értékelni, felmérni. Lehetőséget kap arra, hogy megtapasztalja, adott esetben mit jelent egy adott rangsorban, adott pozíciót elfoglalni.
5. Küzdeni is megtanít a mozgás. A kitartást igénylő feladatok a saját belső erőforrások mozgósítására sarkallják a gyereket, emelve az önbecsülését.
6. A versenyek és versenyhelyzetek szintén lehetőséget adnak arra, hogy a gyermek reálisan felmérje lehetőségei és korlátait, reális énképet kialakítva önmagáról.
7. A  rendszeres csapatjátékok hozadéka az a sok-sok közös élmény, ami színesíti a gyerekkort, amire örömmel érdemes visszaemlékezni, ami témát ad az unalom ellen a hétköznapokban. 
8. A sport a közösséghez tartozás élményét is megadhatja. Ez serdülő korban, megfelelő értékeket közvetítve elengedhetetlen védőfaktor a kamaszkori deviáns viselkedések kialakulásával szemben.
9. A versenyhelyzetek megtanítják a gyermeket a győzelem és a kudarc megfelelő elviselésére. Ha tetszik, rutint tudnak szerezni a későbbi életükre.
10. Szabályok betartásának és betartatásának képessége mélyül, rögzül.

Most ezek jutottak eszembe + egy ráadás a kiváló Mérő László professzortól:

"Szinte minden versenyen legfeljebb néhány versenyző reménykedhet komolyan abban, hogy első lehet. A többi versenyző valójában nem azért fut, hogy nyerjen. Hanem azért, mert verseny van. Verseny van a futók számára, és mivel én futó vagyok, ott a helyem. Futok a legjobb tudásom szerint, mintha akár győzhetnék is, de valahol a lelkem mélyén nem veszem igazán komolyan ezt az álmot, bele is rokkannék. Minden versenyen valakinek utolsónak is kell lennie - de még a legutolsó is elmondhatja magáról, hogy ott volt a pályán. Továbbra is futónak tekintheti magát. A verseny igazi vesztesei azok, akik ki sem jutottak a pályára."