A szülő kérdezi:
"Kisfiunk hétköznap esténként gyakran panaszkodik, hogy fáj a hasa, hányingere van. Nem értjük, hogy miért? Mindig az esti közös olvasás körül derül ki, hogy nem érzi elég jól magát. Egyébként laza, könnyed srác, amint haza ér, behajítja az iskolatáskáját a helyére, nem szorong. Nem értjük, mi történik vele ilyenkor."
Mi történik itt? Kisiskolás kisfiú valami krónikus hasfájásban szenvedne? Beteg? ...vagy ezt nevezzük iskolaundornak? Így akar megúszni valamit?
A belgyógyászati kivizsgálásokon már túl vannak, semmi probléma, a betegséget kizárták a hozzáértő orvosok.
Vannak napok, amikor nem is fáj a hasa - és ez nagyon jóóóó!
Gyerekeknél is gyakori jelenség, hogy úgy érzik, talán túl sokat várnak el tőlük a szüleik.
Ez jelentheti adott esetben azt, hogy a szülő "gonosz módon" állandóan szigorúan, igen magas elvárásokat támaszt és hajtja a gyerekét az eredmények felé (pl. tanulásban, sportban).
Ám az is előfordul, hogy a gyerkőc éli meg úgy, hogy anyának, vagy apának nem tud eléggé megfelelni. Szeretné a szeretetüket minden lehető eszközzel megtartani, így lesi elvárásaikat, kívánalmaikat. Ha apa, anya, vagy mindketten szeretik a magasabb követelményeket, fontos mérce a családban a jó teljesítmény, akkor bizony kialakulhat ez a szorongás.
 |
| Forrás:parentia |
Hogyan lesz ebből hasfájás?
Egyszerűen úgy, hogy félek, hogy nem tudok elég jól teljesíteni => ezért nem lesznek elégedettek a szüleim => csalódnak bennem => nem fognak szeretni => ha beteg vagyok, akkor nagyon szeretnek, vigyáznak rám, ráadásul a betegnek elnézhető, ha nem sikerül minden az elvárások szerint.
Honnan lehet tudni, hogy fontos mérce-e a családban a jó teljesítmény?
Kedves Szülő!
Idézd fel néhány pillanatra a saját gyermekkorod iskolás éveit! Mit szoktál hallani a szüleidtől? Nekik kiemelten fontos volt, hogy Te hogyan teljesítesz? Előfordult, hogy Te magad is szorongtál, sikerül-e majd ez vagy az a dolog úgy, ahogy a szüleid elvárták tőled? Lehet, hogy néha Neked is fájt a hasad, a fejed, vagy volt hányingered?
Kérdezek még! Az igazán kemény munka és a jó, adott esetben kiemelkedő teljesítmény felnőttként a munkád igen komoly szerepet kap?
Erős késztetést érzel magadban, hogy elérd, a gyereked sokkal többre vigye, mint akár Te magad?
Ezekkel a dolgokkal semmi baj sincs! A fontos, hogy tudd, előfordulhat, hogy a gyermekednek "úgy jön le", túl sokat vársz el magadtól és tőle is.
Mit lehet tenni, hogy ez a szorongás oldódjon?
Beszélgetni kell! Annyit, amennyit csak elbír a kapcsolatotok. Na, ez nem azt jelenti, hogy csak papolj neki arról, hogy milyen fontos tanulni, akkor lehet belőle VALAKI, akkor nem lesz egy utolsó SENKI...
Sokkal fontosabb, hogy arról is beszélgessetek, hogy olykor nehéz bizony helyt állni, lehet néha hibázni, a szülők is hibáznak, nekik sem volt könnyű gyerekként mindig megfelelni az elvárásoknak.
Felnőttként mondogatják Neked, hogy túl komolyan veszed a munkádat, vagy éppen a háztartást, vagy a sportot...?!
Fontos, hogy elmond a gyermekednek, úgy szereted és úgy is fogadod el, ahogy ő van. Még akkor is, ha néha egy-egy nem kívánt jegy becsúszik.
Jó, ha bevallod, Neked is voltak nehézségeid a suliban és erről lehet beszélni. Ő kérdez, Te válaszolsz és ne félj, ettől a szülői tekintélyed nem lesz oda! Sőt! Bátorság!
Súlyosbodhat ez a probléma, ha nem vesszük komolyan?
Igen. Bizony ez az alkalmankénti, még nem túl erős hasfájás odáig juthat, hogy kifejlődik belőle egy általános és nagyon erős félelem az iskolától, azoktól helyzetektől, ahol neki meg kell mutatnia, hogy mit tud, összességében a teljesítményekhez között helyzetektől. Ilyenkor előfordulhat, hogy a gyerek egyáltalán nem bír elmenni az iskolába, vagy akár a lakásból sem bírja kitenni a lábát, mert elönti a félelem és a szorongás.
A lényeg: őszintén vizsgáld meg a saját hozzáállásodat, beszélgessetek sokat és ha úgy érzed, egyedül nem megy, akkor kérj segítséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése